Milyen iskolakép sejlik föl a  - neokonzervatív, kormányzati - nyomulás mögött? Ezzel a kérdéssel zártam az előző bejegyzést, és erre most megpróbálok a magam módján válaszolni is. Előrebocsátom: nem vagyok oktatáspolitikus, oktatáskutató /bár műkedvelőként időnként szívesen olvasok ilyen tárgyú munkákat/, egyszerűen,  középiskolai tanárként próbálok jövendőt mondani. Szubjektíven, kávézaccból jósolva, a tévedhetetlenség magabiztossága nélkül.

Rövid távon vagyis minimum egy éves, maximum 4-5 éves időszakban szerintem céljuk a pedagógusképzés fölötti kontroll megteremtése. A pillanatnyi hiányt megpróbálják pillanatnyi megoldásokkal kezelni, nyugdíjasok foglalkoztatásával, katonavezényléssel, esetleg a foglalkoztatási feltételek további lazításával. Közben pedig kinevelődik az új tanárgeneráció, mégpedig két központ fennhatósága alatt: kicsit a "súlyponti kórházak" mintájára: lesz egy állami tanító és tanárképző a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, továbbá egy másik, az egyházi iskolák pedagógus-utánpótlását szolgáló központ, gyanítom az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem ernyője alatt. Nem hinném ugyanakkor, hogy más tanító- és tanárképző egyetemeket rövid távon az erőszakos felszámolás fenyegetni: őket képzési kvótákkal, finanszírozási korlátokkal pompásan be lehet szorítani a  "futottak még" kategóriába. Hagyományokra persze lehet mondjuk az ELTE esetében hivatkozni, de egy ideje látjuk: tradíció az, amit "odafent" annak tartanak...

Egy másik lépés, amit kinézek az állami oktatáspolitikából, az az iskolahálózat racionalizálása. Azt, hogy Magyarországon elaprózott az iskolahálózat, az elemzők nagyrésze elfogadja, de hogy az államnak "tervei lehetnek", azt bizonyítja, hogy az oktatási mutatókból - mint erre Nahalka István kutató rámutatott - csak a kedvező képet kirajzolókat emlegeti, ezek közül is leginkább a tanár-diák arányt.

Innen pedig - bár egyelőre nem tűnik túl valószínű döntésnek - csak egy ugrás a részleges visszakörzetesítés, a szabad iskolaválasztás valamilyen mértékű korlátozása, természetesen bizonyos  - középosztálybeli, illetve "elitcsoportoknak" kibúvókat hagyva az általános szabályok alól. Ezt ugyanakkor azért nem tartanám időszerűnek, mert a központosítás megtakarítást és tanárhiány-csökkentést hozhatna ugyan, viszont növelné az ellátási felelősséget, kevésbé lehetne elmaszatolni  azt a tényt, hogy országosan és abszolút értékben sincs elég néhány szaktanárból, fejlesztő pedagógusból és mondjuk iskolapszichológusból. 

Szóval, szerintem a sokszínű iskolarendszer formálisan megmarad. Lesznek államiak, egyháziak és alapítványiak-magánok is. Lesznek köztük ellenségek, azokat a Wesley intézmények mintájára kivégzik majd, de lesznek barátok, felkarolásra érdemesítettek is, olyanok, amilyennel például az állami fejlesztési ügynökség hirdeti magát a Facebookon. Amúgy persze úgy látom, lenne mit megváltoztatni, legalábbis lenne miről értelmes vitát folytatni. Lehetne az iskolaszerkezet megreformálásól, azaz az alapiskola "feltolásától" 16 éves korig, a ma már meglehetősen értelmetlenné vált érettségi helyett egy 10. évfolyam végére beillesztett alapvizsgán át egészen az ötfokozatú osztályozási rendszer átalakításáig.

A közép- és hosszútávú konzervatív oktatási stratégia ugyanakkor a homályba vész. Komolyabb háttér híján - hiszen kutatói bázisukat leköti a döntések magyarázata, emészthetővé tétele, magyarán a szakpolitikai propaganda - az elmúlt években egyik műhelyük sem rukkolt elő jelentősebb elméleti-tudományos teljesítménnyel, már ha mondjuk a korábbiakban idézett Nicholas Tate írásait, illetve a miniszterelnök politikai igazgatójának elméleti írásait, megszólalásait nem tekintjük annak... Szerintem ne tekintsük, ahogy nem tekinti annak Lannert Judit oktatáskutató sem, aki szűk fél évvel ezelőtt meglehetősen lesújtó véleményt fogalmazott meg az úgynevezett konzervatív oktatásról.

Van viszont, úgy látom, megrendelés, mégpedig a miniszterelnöki "világstratégia" alapján, nevezetesen az, hogy történjenek előkészületek egy alapvető kulturálisparadigma-váltásra. Ez, amennyire most látni vélem, nagyjából a nyugati típusú kereszténységtől eltávolodó, a Keleten fellelt nemzeti gyökereket felmutatni tudó keresztény kultúra, illetve ennek az oktatási eleme lehetne. Alternatív nyelvtörténet, átírt nyelvrokonság, átszínezett magyar történelem. Árulkodó, hogy az MCC egyik kiemelt projektje éppen a történelemtanítással foglalkozik. Learning from Asia! -így hangzik az MCC másik projektjének címe, bár itt  a távol-keleti minták mint modernizációs törekvések, az AI használatának módozatai szerepelnek, és  - gondolom - nem feltétlenül a kínai alapvizsga, a gaokao bevezetése.

Lehet persze reklámozni az eltökéltség fontosságát a sikerhez vezető út nehézségeit és gyötrelmeit, de gyanítom, akkora politikaimarketing-erő még a kormányoldalon sem áll rendelkezésre, hogy eladhatóvá tegye a Távol-Kelet társadalom- és oktatásszervezési alapelveit.  A magyarok többsége, ha dönthetne, azt hiszem, inkább a  "finn csodát" választaná.

                                                                                                                                                       Tanterem Finnországban. Forrás: wmn.hu

Ha jól olvasom a konzervatív szándékokat, a követendő példát nem is a kínai, koreai vagy japán mintákban látják. Inkább a türk civilizációhoz és hagyományokhoz, az Európa keleti peremén, valamint a közép-ázsiai térségben élő népek kultúrájához való közeledés van napirenden.Tavaly májusban alkalmam volt egy röpke betekintést nyerni abba, hogyan működik a török gimnáziumi oktatás és szakképzés. Legközelebb összuefoglalnám, hogy mit láttam, és miért gondolom azóta, hogy érdemes óvatosan dobálózni a reklámjelszavakkal.

#exkatedra

#sulivíziók