Forrás: Dr. Gerevich József Facebook-oldala

Knausz Imre, önmeghatározása szerint pedagógiáról gondolkodó ember /nyugdíjas/, nagyon jókat ír. És jól is beszél. A minap olvastam vele egy interjút a Szabad Európán. /Ezt furcsa így leírni: hiszen a magamfajta magyar boomer a  Szabad Európát hallgatta.  A rövidhullámon, lüktető zúgással elegyítve, Cseke Lászlóval és a Forgószínpaddal...

De ez csak nosztalgikus kitérő. Szóval: Knausz írásai precízek, jól adatoltak és csöppet sem szárazak. Árnyaltak, néhol kritikusak, de sose bántóak. Ha előkaparom több évtizedes újságírói-szerkesztői tapasztalatomat, azt mondom: Knausz Imre tud írni. És nem mellesleg rendszerint a szívemből szól, hellyel-közzel egyetértek főbb megállapításaival, olyasmi, amire az olvasás közben az ember néha úgy érzi, milyen jó lenne így érteni a pedagógiához, és bárcsak én írtam volna le egy-egy mondatát. 

De mit is állít, pontosabban mit is vezet le a kutató? Néhány kiragadott mondat az interjúból:

"...nem igaz, amit gyakran mondani szoktak, hogy mindenféle életszerűtlen dolgokat tanulunk az iskolában, mert pont nem tanuljuk meg"

"... a magyar oktatásban alapvetően mindenütt elvész a pedagógus tekintélye, mert a gyerekek azt mondják, hogy engem nem érdekel ez az egész marhaság, amit ő itt tanít."

"A műveltségi kánon rendkívül nagy, valójában végtelen mennyiségű tudást ölel fel. Ez olyasmi, amiben megmerítkezni lehet, amibe be kell avatni az ifjúságot, hogy szembesüljön azokkal az igazságokkal, amiket mások felfedeztek. De ez nem megy úgy, hogy készítünk egy kivonatot, és ezen vezetjük végig a gyereket. Mert az minden, csak nem beavatás."

"Sokszor olyasmiről álmodom – és ez nagyon ellene megy a progresszív pedagógiának, és ebben szerintem igazuk van a konzervatívoknak –, hogy olyan iskola kéne, amely eléggé elszigetelődik a világtól."

"Én nem szeretem azt a megközelítést, hogy a kompetenciák bármilyen ismeretanyag feldolgozásával fejleszthetők, hogy az ismeretek csak példák, és valójában a képességek fejlesztése a cél."

"Két dolog valósul meg, amit a nyakába varrok a konzervatív pedagógiának: a kötött tananyaghoz való ragaszkodás és a szelekció, ami egyszerűen azért valósul meg, mert így működik ez az oktatás. Ha pedig elkezdjük nyomatni a konzervatív pedagógiát, az kellő ideológiai alátámasztást ad annak, hogy ez mégsem akkora nagy baj."

Akinek pedig hozzám hasonlóan feltámadt az érdeklődése, annak ajánlanék még Knausz Imrétől egy recenziót  és egy előadás szövegét.

Akár így, akár úgy, szerintem van mit továbbgondolni.