Fotó: ceril.net

Válaszúthoz érkezett az oktatás - na, ennél unalmasabban-közhelyesebben talán nem is lehetne blogot indítani. Pedig az olcsó igazság is igazság - viszont ezt az olcsó igazságot mintha sokan nem vennék észre. Az általam ismert és követett közösségi csatornákon megnyilvánuló szülők, tapasztalt pedagógusok és kutatók többsége biztosan nem. /tisztelet a nem kevés kivételnek/. Mert a többség aktuálpolitikai állásfoglalásokkal, szellemes/kedő röpiratokkal vagy - finoman szólva is korlátozottan hatékony -  tiltakozásokkal, petíciókkal szórja tele mondjuk a Facebookot, jobb esetben napi aktualitású oktatási híreket közöl, és persze kommentál, minősít. Pedig innét csak egy lépést kéne tenni valamiféle közös vízió felé, kérdezni és megpróbálni megválaszolni a saját kérdést: milyen lesz, milyen legyen az iskola 6-8 év múlvHogy miért is érdekes ez? Mert vannak, akik nem érik be ennyivel. Fokozatosan turbófokozatra kapcsoltak azok, akik az iskolai elitizmust képviselik, neo/konzervatív oktatást hirdetnek, szembeállítva mindezt - szerintem némi csúsztatással - a kompetencia alapú oktatással. Az ázsiai/kínai modellt preferálják, a középosztály-felső középosztály igényeit próbálják kielégíteni.  korosztályok szociokulturális sajátosságain átlépnek, a leszakadókkal, felzárkóztatásra szorulókkal, speciális oktatást igénylőkkel pedig egyszerűen nem is foglalkoznak.

De baj ez? Szerintem igen, ha se fék, se ellensúly, ahogy mondani szokás. Merthogy az úgynevezett másik oldal mintha mindezekből semmit sem venne észre. Futják megszokott köreiket a digitális innováció, a jó gyakorlatok hirdetése mentén és nem figyelnek arra, hogy a mesterséges intelligencia térhódítása vélhetően többet jelent, mint módszertani szinesítést, hogy a Magyarországon még mindig "finn csodaként" emlegetett jelenség mentén egyre több problémára derül fény, hogy kizárólag a PISA-felmérésekkel mérnek oktatási sikert és válságot...és sorolhatnám napestig.És hogy én mit szeretnék? A terv nagyravágyó: elindítani egy olyan reformgondolkodást, amely középre - az átlagiskolák átlagtanulóira - és főként a középiskolás korosztályra céloz, olyan kérdések felvetésével és válaszkereséssel, mint például:

 - Valójában kié az iskola? A szülőé, a gyerekeké vagy a fenntartóé, vagyis végső soron az államé?

- Biztos, hogy egy évtized múlva is a tudásátadás lesz az iskolák legfontosabb funkciója?

 - Mi hozhatja vissza a műveltség értékét a ma diákjai számára? Kell-e, illetve hogyan kell ezt megtartani, esetleg visszahozni? Egyáltalán, milyen értékrend mentén működjön a jövő iskolája?

 - Mit jelentenek, mit üzenhetnek a jószerivel havonta megjelenő generációkutatások?

 -  Hogyan kell, hogyan kellene az iskolának javítania a gyerekek pszichés állapotán?

 - És hogyan kezelje az egyre kitapinthatóbb szocializációs-szociokulturális hiányosságaikat?

Nem folytatom. Nagyjából erről szeretnék értekezni.Nem tudóskodni akarok, hiszen nem vagyok az, a tutit sem akarom megmondani, mert a közösségi csatornák, tévéműsorok tele vanna megmondóemberekkel. Egyszerűen csak beszélnék arról, milyen következtetéseket  szűrök-szűrtem le a középiskolában szerzett tapasztalataimból és a híradásokból.. Ha elgondolkozol, már jó. Ha érdekesnek találod a felvetéseimet, örülök, ha kulturált hozzászólásaiddal megerősítesz, civilizáltan ellentmondasz, vitázol, megköszönöm. 

Meggyőződésem, minden egyes szögre szükség van az skola világának újraépítéséhez. Mert már így is késő van, megint nagyon késő.